Megint egy kék hétvégén vagyok túl, melyet szinte nem is hiszek el, hogy még a Jóisten is támogat, az időjárás alakításával. Tavasz volt egész hétvégén, ma, hétfőn pedig szakad az eső. Jó dolgom volt, a lehető legszebb, napos, és langyos időben túrázhattam, az ország egyik kiemelkedően szép természeti részein.
Indulás Tapolca állomásról, ahol kedvesen, készségesen bélyegzett a hölgy. Az állomás melletti kávézóban finom kávét mértek, indításnak feltétlenül jó volt.
A városon átsétálni szombat reggel egészen kellemes. Kis nyüzsgő városka, hagyományos butikos főutcával, és a fő utcától két percnyire lévő látnivalókkal. A kis kitérő megéri, a Malomtó és környéke nagyon szép.
Túra után szerettem volna megnézni a Tavas barlangot, de felújítás miatt zárva. No de térjünk vissza a túrára.
A városon kívül már nem olyan szép az aszfalton való gyaloglás, a forgalom is elég nagy volt Kisapáti felé, és a szél is rákezdte alaposan. De túl kerültem ezen, és megcélozva a Szent-György hegyet, végre elhagyhattam az aszfaltot, a szőlők és hegy irányába. A jelzés rendben, a hegy pedig közeledett.
A turistaháznál pecsét rendben, bár a megújítás ráférne. Itt vannak asztalok, padok, kellemesen el lehet fogyasztani a reggelit, ebédet. Én is így tettem, és a szendvics-tea variáció után fölkaptattam a hegyre.
Meredek, csúszós, izzasztó. Mivel sokadszor járok itt, már tudtam, megéri, mert a kilátás, a körpanoráma fantasztikus.
Maga a hegy is az, a bazaltfolyások között hóvirág nyílik, a tetőn új padokat, asztalokat telepítettek, kirándulóhelynek csodálatos.
Minden irányba fotóztam, egyszerűen nem lehet betelni a látvánnyal.
A hegyet körbeölelik piros és kék jelzésekkel a turistautak, igazán kellemeset lehet kirándulni ide.
Leereszkedve térdpróbáló volt a hegy, kissé meredek, de mivel száraz idő volt, megint csak örültem a szerencsémnek. Az Oroszlános kútnál ismét pihenőt tartottam, egy bögre tea erejéig, aztán fotó a Lengyel kápolnánál, és csodálkozás egy külföldi biciklistán.
Ilyet sem láttam még, februárban rövid gatyában….
A hegyről ereszkedve szépen gondozott szőlőket találhatunk, borászatokat, visszatekintve pedig a Vércse–szirtet fotózhatjuk.
Szigligetig végig aszfalton gyalogoltam, nem a legjobb megoldás, de óhatatlan, és a panoráma innen is jó, pedig lent vagyunk.
Oldalra pillantva a holnapi célt látom, a Badacsonyt, és bőséges belvizet az út mentén.
A vár alatt lévő pénztárban reméltem a pecsétet, de felköltözött a bejárathoz, így újabb hegymászás következett. Aztán a csalódás, hogy a pecsét lent van, a templomnál.
Ha várat akarunk nézni, természetesen oké, de annyiszor voltam már benne, hogy most nem szerettem volna időt veszíteni a szélben történő bámészkodással.
Szóval le, aztán pecsét, aztán irány az Avasi templomrom.
Fotó, majd megint a nyomasztó aszfalt, egészen Badacsonytördemic állomásig.
Mai táv:16,7 km
Szint: 477 m
Aki a mai napi látnivalók részletesen érdekelnek, keressen rá a blogomban, már írtam róluk többször.
És most pár szó a nehézségekről. A beszámolóim vidámnak hangzanak, és a túra általában tényleg remek mindig. De. Azért éjszakánként fájnak a lábujjaim, és ezen a túrán pl. végig nyomta a bakancs a sarkamat. Szóval ne képzelje senki, hogy a kék túra álommenet. A kék túra kemény teljesítés, a látványért, szépségért meg azért a jó kis jelvényért bizony szenvedni is kell egy kicsit. De a lényeg, hogy megéri. Ezt nem szabad elfelejteni. Így amikor fájó lábujjaimat áztattam a panzió zuhanyzójában, eszembe sem jutott, hogy ez bármit is számít. Csak egy kicsit sajnáltam magam. Ahogy egy nőnek kell. 🙂
A szállásom itt: www.leofogadotapolca.hu
Kellemes, tiszta szállás, 4000 Ft/éj. Alatta a Peppino Pizzériában finom volt a pizza. 🙂
