Munka utáni ha jót akarok kirándulni, irány Pázmánd. Egyrészt mert a Pázmándi Pucúttnyúl SE tagjaként jó ide járni, másrészt mert egy rövid, de nagyon szép szurdokot fedezhetünk fel. Székesfehérvár és Budapest között félúton kell az autópályáról letérni, tehát hívogató csábító a felfedezésre.
A falu szélén jó kis jelzőtáblát találunk, láthatjuk, hogy a szurdok, amit kvarcit sziklaként említ a tábla csak egy negyedórás gyaloglás a piros jelzésen. Rövid kaptató vezet fel a Zsidó hegyre, ahol a kálváriát is találjuk.
A táblát követően egy kicsit szuszogva érkezünk a látványos sziklaszoroshoz, mely rövid ugyan, de magas és szűk, igazi szurdok jellegű, izgalmas kirándulást ígérve.
Átérkezésé után kicsi de könnyű mászás a sziklák között, még egy kis emelkedő, és már félúton élvezhetjük a kilátást.
Pázmánd szép kis falu, megér egy kirándulást. A szurdok, a kálvária, a felújított malom, és a híres pázmándi toporgó túra is vonzó. A kvarcit sziklák amellett hogy a falu és a Velencei tó környékének jelentős természeti értékei, földtani történetük is érdekes. Különleges alakzatok, változatos képződmények, melyek utóvulkáni tevékenység folytán alakultak ilyenre.A grántiban zajló folyamatok hatására igen kemény hidrokvarcit formák alakultak ki. Mindenképpen különleges élmény.
A hegy tetőről szép panoráma tárul elénk, és a kálvária is tetszetős, főleg ahogy a fények éppen összejöttek a fotózásnál.
Lefelé fenyők között sétálunk, és a falu aszfaltos útjára érkezünk.
Nemsokára meglátjuk a felújított kálvária egyes elemeit, amit sajnos már a sötétedés miatt nem tudtam végigjárni.
Azért a Határcsárdába még egy forró gombakrémlevesre beültem, és csak ajánlani tudom, olcsó és finom volt. A kiszolgálás remek, udvarias és figyelmes, a hely pedig hangulatos, tiszta.
Pázmánd tehát megér egy misét. 🙂
