A Haraszthegyi tanösvény Csákvár végén egy parkolóból indul, szép zöld tölgyfalevél a jelzése, 3,5 km hosszú, viszont jócskán van benne szint. Már tavaly télen bejártam, de akkora köd volt, nem láttam semmit. Most, hogy szép lett az idő, újra próbálkoztam, és megérte.
Az ösvény kellemesen kijárt, az elején még táblákat is találtam, a környezet növényeiről, de a harmadik után nem láttam többet, sajnos a vandálok mindenhova eljutnak.
Az ösvény bemutatja a Vértes legjellemzőbb növényeit, szép bokrok mellett és sziklák alatt haladunk el. Már látjuk, hogy magas hegy emelkedik mindkét oldalról, az ösvény egy katlanba szűkül. A cserjék közül jellemző az, ami ősszel gyönyörű piros-vörös színben pompázik, tehát akkor is vissza kell jönnöm. Lehet hogy egy négy évszakos kirándulást tervezek ide, hiszen szép, közel van, edzésnek is jó, és ahogy változnak az évszakok, úgy fog változni a táj is.
Szóval a katlanba érkezve magasodnak a Vértes fehér sziklái, jobbról egészen komoly magasságba.
Már szuszogva tudunk csak menni, érezni a meredek emelkedőt, a tüdő tágul, és a cél megközelítését földbe vájt lépcsők segítik.
Végre fenn vagyok a tetőn, már csak pár méter, és egy szép füves részen gyönyörködhetek a kilátásban.
Fantasztikus a panoráma, az erdők teteje hullámszerűen, az alattam elterülő sziklás vonulat teteje nagyon tetszik. És még csak nem is tériszonyos.
Tovább folytatva az utat, jól kijárt az ösvény, és nyilak is jelzik merre kell menni. Padot találunk, aztán egy párkányt ahol a másik irányba is kinézhetünk. Messze ellátni, nagyon szép. Fordul az ösvény egy körívet, visszatérek az erdőbe, lejtőnek indulok tovább.
Kanyargós az ösvény, ismét egy kilátási lehetőség, aztán visszafordul egy köves-kavicsos kanyarral, és meredeken csúszós úton ereszkedek lefelé.
Megint egy katlanba érkezek, kétoldalt sziklafalak magasodnak, vadregényessé válik az út. Az unalom ellen egy kb. 60 centis erdei sikló kerül utamba, szerintem megsüketült, annyira megijedtem, sikítottam.
El is menekült, én pedig megszaporáztam lefelé. Balra barlangnyílást látok a fejem fölött, nincs kedvem fölmászni, csúszik az út. Tovább lejjebb, ismét balra kitérővel még egy barlang, illetve inkább csak egy bebújási lehetőség a szikla alá. Télen itt Betlehem volt, még itt vannak a gyertyák maradványai.
Megint fordul egyet az ösvény, aztán már Csákvár utolsó utcájának házai fölött járunk. Még egy-két kanyar, és közeledek a parkolóhoz. Szép törpeliliomot fotózok, aztán beérek a célba, ez egy körtúra. Nagyon kellemes, pont jó egy szombat délutáni sétához.
A séta végén a Csutka cukrászdában kóstolom a fagyit, ez is hozzá tartozik a kellemes kiránduláshoz.
