Április 13. vasárnap. Ismét egy napos, kellemes kirándulóidőt fogtam ki, s mivel a mai tervezett táv sem hosszú, nem kellett korán kelni. A kék túrának ezért élvezem a környékbeli szakaszait, mert nincs hajnali kelés, nincs késői érkezés. Szuper jó kis napnak néztem elébe.
A túrát Gánton Mary néni kocsmájában kezdtem, pecsét, kávé, aztán gyaloglás.
Mindjárt egy kis kápolnát fotóztam e a faluban, mielőtt elhagytam a házakat. Hosszú rét, vagyis inkább legelő mellett érkeztem az erdőbe, balra tarts ösztönnel meg is lett a jelzés.
Nagyon szép szakasz következett, sziklás völgy, gyönyörű bükkfákkal. Igaz, erre a mai napi egész szakaszra ugyanez mondható el. Szép erdők, szép fákkal, a tavaszi időnek köszönhetően zöldell minden, virágok nyílnak, a természet a legszebb pofáját mutatja.
Hullámzó terepen haladtam, néha föl néha le, a meleg miatt meg is izzadtam rendesen. A Mindszentpusztai turistaház kerítésén a pecsét rendben találtatott.
A kullancsok ellen vad fújásba kezdtem, sajnos már ébredeznek, így kötelező védekezni. Túrázóval szinte nem is találkoztam, kirándulókkal sem nagyon, egy futó, egy biciklis erdész, és egy szem talán kéktúrázó volt a mai termés.
Az Oroszlán várhoz kis kitérőt tettem, sok minden nem látszik belőle, csak némi kőfal maradvány a sziklás hegy tetején. De olyan jó volt fölmászni, kár, hogy a fotón nem sok minden látszik.
Megint egy remek erdő következett, természetben elhalt fákkal, mint egy őserdő. Kicsi aszfalt, aztán köves út, és nemsokára megérkeztem Kőhányáspusztára, ahol pecsét a kerítésen rendben, és végre padot is találtam, hogy a reggeli, vagyis inkább most már ebédemet elfogyaszthassam. Szokásos turista menü, sonka, paradicsom, retek, és kenyér. A melegben már nem jó választás a szendvics, bár én eddig is szalonnával túráztam.
Az aszfaltot keresztezve egy nagyon szép kék jelet találtam, ez a mai kedvenc kékem.
A kő formája emlékeztet kissé a nagy Magyarországra. 🙂
Emelkedő, hullámos gyaloglás következett, és még némi bámészkodás a gyönyörű bükkös erdőkben, aztán hamarosan már Várgesztesen poroszkáltam. A vár sajnos zárva, bár már sokszor láttam, nekem ez nem veszteség. A vár melletti nagy réten kutyások találkoztak valami program kapcsán. Egy kolduló öregembernek adtam száz forintot, szomorú, hogy kiballag bottal a faluból kéregetni, mert nincs pénze. 🙁
A faluba beérkezve megkerestem a pecsételős kocsmát, egy finom kávé és dobozos kóla elfogyasztása után elsétáltam a tóig, és a túrát mára befejeztem.
Táv: 17,1 km, szint kb. 400 m. (nem néztem meg pontosan)
