Már nagyon vártam a hosszú hétvégét, hogy jó kis három napot gyalogolhassak, ezúttal a Gerecsében. Társam Vértestolnán vártam, ahonnan egyik kocsival átautóztunk Szárligetre. A vasútállomási pecsételést követően máris az erdőben baktattunk, és integettem a legelésző birkáknak. Minden csupa zöld, eső utáni friss természet, nagyon tetszett. Egy kis tó mellett a mai második állatállományt is láthattam, mert ugye voltak már a birkák, most pedig egy minisikló kúszott előttem. No de ijedelemre semmi ok, tényleg csak 10-15 centis volt.
Gyönyörű kosborok virágoznak, le is fotóztam egyet.
Egy kerítéssel elzárt magánterületnél balra fordulva folytattam utam, a nap melegen sütött, és minden idilli volt. A kék jelzés tökéletesen festve mindenütt, például ezen fán is.
Szép kilátás a rétekre, mezőkre, az ember elmélyed a magvas gondolataiba, ilyen a kék túra. Semmi nehézség, pusztán a logisztika a bonyolult. de ma az is megoldódott.
Egy meredek kaptató után nagy lihegéstől ijedtem meg, egy vizsla szegődött nyomunkba. Azt hittük jön mindjárt a gazdája, de nem jött, később sem jött, és még később sem. A kutya pedig fáradtan, lógó nyelvvel lihegett mögöttünk kitartóan.
Beleivott a pocsolyába, melege volt, és kitartóan velünk sétált, nem tágított. Egy vadászt és erdészt láttunk a közelben, sajnos nem ők voltak a kutyus gazdái. Mentünk tovább, immár hármasban, szép erdőkön át közelítettünk a Somlyó hegy felé. Találkoztunk kedves kék túrázó párral is, a hölgy természetesen kékben járja a kéket. 🙂
Nemsokára elértük a házat, ami pecsételőhely is egyben. Pecsét rendben, mi pedig beültünk az asztalhoz ebédelni. Szuper kis hely, tisztaság volt, jó érzés tudni a túrázónak, hogy van itt egy nyitott esőbeálló, nap elől beálló, vagy csak evés céljára. A kutyus hűen őrizte a házat.
Innen egy meredek emelkedő vitt fel a hegy tetejére, ahol szép kilátóponthoz tettünk kitérőt a kék háromszög jelzésen (Somlyó 448 m) Megérte, csodás a környék.
(Zsú, a vizsla, és a kilátás)
Innen meredek lejtő, ismerős környék, voltam itt futni többször is a Hegyek királya verseny keretében. Aszfalton jutottunk le Tornyópusztára, majd a főutat keresztezve kicsit túlmentünk, de hangsúlyozom, balra kell fordulni!
Még egy kis lábbusz, és máris a második pecsételőhelyen voltunk, a Koldusszállási erdészháznál. Előtte nagy fán, a padok és asztalok mellett van a pecsét. Itt is lehet pihenni, enni, cipőt igazítani.
A kilátás nemsokára megint remek volt, itt még nem sejtettük, hogy hamarosan nyakunkon a vihar.
Szerencsére már csak egy km volt hátra, amikor utolért bennünket, és zúdult az eső a nyakunkba, dörgött, villámlott, ahogy a csövön kifért. Leváltunk a kék kereszten Vértestolna felé, az esőkabátok jól szolgáltak, nem volt semmi gond. Ez a nap jól telt. bár a viharban hazaautózni sem volt egyszerű.
Otthon meg nem is esett…..
Mai táv: kb. 24,5 km, 600 m szinttel.
A kutyust sajnos nem vihettük magunkkal. 🙁
