Baráti kapcsolatoknak köszönhetően évente járok az ország túloldalára, ezúttal Gyulán töltöttem egy hosszú hétvégét.
És képzeljétek, nem a fürdőbe mentem. Magát a kisvárost indultam felfedezni, ami helyi születésű idegenvezetőmnek – barátnőmnek köszönhetően remekül sikerült.
Az utazás hosszú, nagyon meleg is volt hétvégén, be kellett iktatni egy-két pihenőhelyet. Így a péntek délutáni indulástól számítva bő négy óra alatt értünk oda.
Szállásunk egy kellemes apartmanban volt a belváros szélén, és némi élelem magunkhoz vétele után esti felfedező sétára indultunk.
Néhány szép régi ház mellett elhaladva, a görög-katolikus templomba tértünk be, mely különlegesség.
A vár melletti presszó kellemes teraszán sokan élvezték a nagy kivetítőn közvetített meccset. Egyébként kevesen sétáltak, Zsuzsa barátnőm szerint gyermekkorában tömeg volt ilyenkor.
Azóta már bárhova utazhatunk, kiszélesedtek a lehetőségek, s talán – kicsit érdemtelenül – elhanyagoljuk a hazai célpontokat.
Gyulát már most péntek este szívembe fogadtam. 🙂
Bájos kisváros, tiszta, rendezett, sok-sok virággal, szépen parkosítva. Alig vártam a reggelt, hogy nappali fényben is láthassam.
Szombaton a Százéves cukrászdában kezdtük a napot, kis kiállítással, közepesen finom kávéval.
Ezután következett a Ladics ház megtekintése. A 19. századi barokk lakóház a kor hangulatát tükröző berendezéssel van berendezve, nekem kissé nehéz hangulatot áraszt a sok sötét tónusú festmény.
De a finom apróságok, a jó ízlést, a műveltséget közvetítik a látogatók felé. Ladics György jogász és leszármazottai itt éltek egészen a ház múzeummá alakításáig, ízlésüket életmódjukat, és a kisváros polgári mindennapjait remekül átláthatjuk ebben a múzeumban.
Feltétlenül ajánlom. (Jókai u. 4. Nyitva 10-18-ig, belépő: 600 Ft.)
Következő látnivaló a város híres szülöttje, Erkel Ferenc Emlékháza volt, mely néhány perces sétával elérhető. Itt már német városban járunk, a németgyulai tanítói lakásban. Klasszicista stílusú épületben járunk, a múzeumi bejárat egyben modernt látogatóközpont is.
Erkel hagyatékát, művészetét, életét jó néhány szobán keresztül követhetjük, nekem legjobban a tanterem tetszett. Beleképzeltem magam az egykori kisdiákok életébe, a tudásvágy bennem is megmaradt.
(Apor Vilmos tér 7. nyitva 9-18, belépő: 1000 Ft.)
A városka minden utcája csendes, virágos, tiszta, és kellemes, rövid sétával elérhető minden látnivaló, a központi részben több étterem, cukrászda, terasz várja a turistákat. Nagyon romantikus az Élővíz, ami a várost keresztbe szeli, és partján lehet sétálgatni.
Sétánk közben sok-sok szökőkúttal találkozunk, mely változatossá, hangulatossá teszi a várost.
A Sörpincében ebédeltünk, egyszerű ételek, egyszerű árakon, de legalább a pincében nincs meleg.
A délután további részét kis kirándulóvonattal folytattuk, ismét körbejárva – immár vonattal – a lényeges látnivalókat. Barátnőm jóvoltából sok régi épületről megtudtam, mi is volt egykor, így láttam a Harisnyagyár épületét, a ma is működő húsboltot, bíróságot, fegyházat, és persze minden házfalon szembe jönnek az Aradi vértanúk emléktáblái.
Kivégzésük előtt itt szálltak meg, fogolyként, még nem is tudva, mi vár rájuk. Tavaly éppen Aradon jártunk március 15-én, így szíven üt az érzés. Mi mai nyápic városlakók már nem lennénk képesek ilyen áldozatokra. Igaz, a haza sem a régi már, amiért érdemes lenne.
A városban több jó kis cukrászda, fagyizó található, finom kézműves fagylaltot kóstoltunk. A virágok pedig mindenütt gyönyörűek.
A városi sétánkat egy 10 km-re lévő romantikus kastély romjainak felfedezésével folytattuk, Póstelekre látogattunk el.
A Gyulaiak, Csabaiak kedvelt kirándulóhelyén állatsimogató, tűzrakóhelyek, esküvői rendezvény helyek, stb. található.
Az egykori kastély parkjában a piros turistajelzésen sétálva dámszarvaskákat fotóztam.
A park buja növényzete, a hatalmas fák takarják a romokat, de elé érve meghökkentő látvány. Még így, romjaiban is szép, s az információs táblák alapján megtudjuk, miként is éltek itt egykor a Weinckheim család sarjai.
A modern és szép kastély mindössze harminc évet élt meg, a második világháborúban széthordták. Tervezője a historizáló stílus kedvelője, Siedek Viktor volt.
1895-ben Weinckheim Krisztina feleségül ment Széchenyi Antalhoz, és Krisztina szüleitől hozományként kapta a kastély, és a környező birtokot.
A csodás díszkertben bukszusbokrok, 40 ezer rózsatő, stb. látványa fogadta a belépőt, akik csakis a grófi család tagjai lehettek.
Megfordultak itt Almásy és Károlyi grófok, a család ezekkel a nevekkel is összefonódott. Hiába no, tudtak beházasodni.
A 3 szintes épületben 72 helyiség volt, villany és gázvilágítás, vízvezeték, az alagsorban 30 helyiség állt az intéző, mosoda, raktár, stb. céljaira. A család a magasföldszinti 28 helyiségben lakott, 3 fürdőszobával. A tapétát Bécsből és Párizsból hozatták, a szobák parkettásak voltak, a fűtés légbefúvással történt, a kályháknak pedig a tapétával egyező színük volt.
A franciakertben szökőkút, halastó, és fürdőmedence is helyet kapott. Szóval begyűrűzött a luxus Póstelekre.
A modern utókornak csak annyi maradt ebből, hogy a park végén lévő rendezvénysátorban éppen 280 fős lagzit tartottak. 🙂
Bővebben a kastélyról itt: http://www.wenckheim.hu/postelek.htm
A másnapi program a vár megtekintése volt. Erre a pillanatra már régóta vártam, hiszen 10 éves korom óta levelezek Zsuzsi barátnőmmel, akit iskolai levelezőpartnerként kaptam.
A Cseszneki iskola, mint várral rendelkező falu, és a Gyulai iskola, mint várral rendelkező kitalálták, hogy gyerekek levelezzenek egymással a váraik kapcsán. Hát mi a divattól elkezdve sok mindenről leveleztünk, de a várakról nemigen. A barátság megmaradt, így eljött az ideje a Gyulai vár megtekintésének is.
(Nyitva: 9-19-ig, belépő: 1500 Ft.)
Bővebben itt: http://www.gyulaimuzeumok.hu/cikk.php?oldal=var
A várkonyha legérdekesebb része szerintem az alábbi tábla volt:
Jelenleg éppen a Gyulai várjátékok folynak, ezért néhány helység nem látogatható, de így is tetszett, élményt jelentett.
Különösen a toronyba csigalépcsőn történő fölmászás, és körülnézés.
Köszönöm barátaimnak ezt a kellemes hétvégét, vendégszeretetüket, idegenvezetésüket.
Továbbá köszönet Ágiéknak a dézsafürdőzésért, a finom sütiért, és külön köszönet Józsikának a töltött lángosért, ami nekem újdonság volt.
(A lángosban töltetlékek vannak, kolbász, sonka, szalámi, kukorica, gomba, stb. Jó laktató étel, lehet vele egész napos városnézésre menni.)
Elvégre azért Bakancs és Fakanál, hogy együnk igyunk és túrázzunk, járjuk be az ország szép helyeit.
Gyulát pedig mindenkinek ajánlom, hiszen a látnivalók mellett ott a remek fürdő is.
