Itt a vargánya szezon, a föld meleg, az eső mindennap ömlik, augusztus van, mi kell még. Irány a Bakony, ahol három év után ismét sikerült begyűjteni a családi vargánya szükségletet.
Természetesen Csesznek környékén kirándultam, célzottan a titkos termőhelyek körül.
Mivel már egészen kicsi gyerekkorom óta szedem a vargányát, 100 % a felismerés nálam, és gombát gyűjteni merő élvezet. Jobb a szedés a találás öröme, mint maga az evés.
Vasárnap reggel kora hajnalban indultam az első körre, csepergő esőben, szürkületben, s ahogy illik, gumicsizmában. Egy-két km gyaloglás után megtaláltam az első vargányát, és aztán jött a többi is sorban. Remek a termés, gyorsan megtelt a kosaram, és még az sem riasztott vissza, hogy csúszik a partoldal, a sziklák között mászok, az eső csöpög a nyakamba.
Bájos kis gombatönkök mosolyogtak rám, meg idősebb társaik, a kosaram telt és kit érdekelt az eső.
A második vízadag épp tíz perc múlva következett, így legalább tisztára mosott gombát viszek haza, vigasztaltam magamat.
Miközben a gumicsizmában csúszkáltam a felázott partoldalon veszélyes magasságban, arra gondoltam a via ferrata meg a teljesítménytúra semmi ehhez. Hiszen ott menő cipőkben, remek felszereléssel és szabad kézzel másznak, én meg gumicsizmában, kosárral a kezemben, aminek súlya is volt. Szóval szerintem remek teljesítmény tőlem. 🙂
Két és fél óra küzdelem után bőrig ázva értem haza, jót kirándultam, gyorsan, nagy szintekkel, és szép volt a termés is. Szóval mozgás, szórakozás, gasztronómia így együtt.
Semmi nem kell hozzá, de ha mégis, akkor egy kis majonéz és rizs.
A tejfölöst már leírtam, de finom levesnek is, és rizottót is készítek belőle.
A tartósítás elég meló, így egész délután gombát szeleteltünk a családdal. Anyukám a padláson szaunázott, amíg a szárítandó öregebb gombákat felszeletelte papírra, amit aztán forgatni kell többször, hogy jól kiszáradjon. Azután lehet tenni befőttes üvegbe, vagy vászonzsákba télire.
Másik tartósítás a fagyasztás, ez is melós, mert a fiatalabb szebb gombákat szintén fel kell szeletelni, nem túl apróra, azután forró vízben kiköveszteni, vagy ahogyan divatosan mondják, blansírozni. A forró víz után hideg vízbe tesszük, és szűrőkanálon csepegtetjük le, majd bezacskózzuk.
Felhasználása hasonló a friss gombáéhoz, és majdnem az íze is ugyanolyan jó.
De azért a frissnek párja nincs, vacsorára a kedvencemet készítettem. Pár szem rókagombát is találtam, azzal még finomabb lett az étel.
Friss vargánya fokhagymásan pirítva:
A sütésre szánt gombákat -főleg a piciket, fiatalokat – felszeleteljük. Egy egész fej fokhagymát is felszeletelünk, és forró olajban megsütjük, előbb a fokhagymát, majd ha már pirul a gombákat is. Só, bors, és forgatás, pirítás. A nedvességet el kell főzni belőle, teljesen le kell, hogy piruljon zsírjára.
Ha készen van, pirítós kenyérre teszem.
Királyi eledel.
