Múlt hét végén baráti kirándulásként bejártuk a Kovácsi hegyi Sziklafolyosót. Az utazás nagyon csendesen telt, hétvégén sehol nem találtunk nyitva útközben egyetlen kávézót sem. Székesfehérvárról indulva, a 8-as útról Ajkánál letértünk, és izgalmas, nem túl gyakran látott falukon autóztunk Padragkút és Nyirád irányába. A táj gyönyörű, a friss zöld dombok, lankák máris bizsergették a talpamat, gyalogtúrára késztettek.
Sümeg álmos kisvárosként mutatta arcát, aztán Nagygörbő felé ismét az árvalányhajas rétek, bokros tetők kerültek a látókörünkbe. Hamar megtaláltuk Sávolyból, és Hévízről érkező barátainkat, és a jól kitáblázott Sziklafolyosó felé vettük az irányt. A felhagyott bányáig egészen jó aszfaltos úton lehet felmenni autóval, majd a kijelölt helyen hagyva járműveinket, a sárga jelzést innen már gyalog követtük.
A Kovácsi-hegyet borító bazalt suvadásos letörés következtében egy hosszan elnyúló különleges, fekete kőárokfolyosó keletkezett a bazalttömbök között. Kialakulásában nyilván az időjárási tényezők is közrejátszottak, főként a szél ereje, mely a bazaltot alátámasztó pannóniai rétegeket mozgatta meg. A bazaltutcában számos üreg, nyílás, barlangszerű hasadék ismert, de legismertebb a Vadlány-lik.
A Vadlány-lik barlang legendája egy szerelmes leányról szól, kinek szerelmét apja megölette, s bánatában az erdőben, itt a barlangban bujdokolt.
A barlang mérete, beosztása, belső aránya alkalmassá tették arra, hogy bujdosók menedékeként szolgáljon.
Utoljára a német megszállás alatt használták, majd később, Rákosi Mátyás beszolgáltatási rendszere alatt a környéken élő parasztok terményeiket rejtették itt el. A népnyelv szerint megfordultak itt a betyárok is, Savanyú Jóskát különösen sokan említik. Lámpa és bátorság híján mi nem másztunk be a barlangba.
A látványosság bejárása nem tart hosszú ideig, kb. 2 km, de figyelmesen kell haladni a lábunk alatt elterülő bazaltmezőn. Fejünket jobbra balra kapkodhatjuk, szebbnél szebb bazaltoszlopok és réteges kőzet látványában gyönyörködhetünk. A növényi vegetáció is harsogó zöld, a párás melegben jól érzi magát páfrány, moha, borostyán.
Útközben emléktáblákat is felfedezhetünk, Zala megye csodája táblát pl. egy szürke bazalttömbbe ragasztva. Az út egy kanyarral emelkedik, és a sziklák tetején találjuk magunkat.
Tájékoztató táblákat is látunk, vannak padok, asztalok, a magunkkal hozott kolbászt, szendvicset kényelmesen fogyasztjuk el. Igaz, a padok, asztalok ezer éve nem lettek karbantartva, de úgy látom itt nem sűrűn járnak turisták sem. Pedig az útvonal elején, és a padoknál látszik a falubéli gondos kezek munkája, a gaz, csalán lekaszálva várja a kirándulókat.
Nagyon izgalmas és romantikus a környezet, szemet gyönyörködtető sziklatömbök, réteges bazaltoszlopok mentén sétálunk, a sárga jelzés végig követ minket.
A Keszthelyi hegység méltatlanul elfelejtett környékét csak ajánlani tudom a kirándulóknak, túrázni vágyóknak. Remek látnivalók, vadregényes környezet, kőzettani, geológiai érdekességek mind megtalálhatók a Kovácsi hegyen.
Visszafelé több a lejtő, a bakancs jó szolgálatot tesz a bokának. Lassan visszaérkezünk autóinkhoz, és most már Kisgörbő felé véve az irányt Vindornyaszőlősre igyekszünk.
A lápot, uniós projekt keretében tették látogathatóvá, kis deszkákon lépkedünk a víz fölött, és csodáljuk a szépséges tavakat.
A Vindornyaszőlősi lápon már a múlt században elkezdődött a tőzeg kitermelése. Az 1950-es években teljesen nagyüzemivé vált a kitermelés, a lápot lecsapolták, a Vindornya patakot töltések között vezették át a lápon, mely ennek következtében ki is száradt.
Időközben a kitermelés befejeződött, a láp területe növények, állatok gazdag élőhelyévé vált, és ezek megóvása érdekében, a kiszáradástól megóvva, újraélesztette a projekt a lápot.
Szép padokat helyeztek ki, kilátótorony, kis fahidak mind-mind sétára, felfedezésre hívnak.
A természetvédelmi területen tórendszert alakítottak ki, zsilipe szabályozzák a vizet, így megmentik az élővilágot.
Kellemes sétát tettünk, Dani kutya vígan fürdött egyet a vízben, békák ugrándoztak a fűben. Idilli kép a turisták számára. A kilátóból remek kilátás nyílik a szőlőhegyre, a Zalai dombok pincéi hívogatóak.
A séta befejeztével egyre hangosabban jelezte gyomrunk, hogy ismét meg kell tölteni, ezért Várvölgy felé vettük az irányt. Kicsit ugyan bolyongtunk az autókkal, de a Szent Domonkos étterem meglátogatása nagyon jó ötletnek bizonyult.
Kedves személyzet fogadott bennünket, és a napsütötte teraszon foglaltunk helyet. A zöld és virágos udvar közepén hatalmas kemence adta a hátteret. Az étlapon zalai ízek, remek ételek szerepeltek, és minden nagyon finom volt. Pacalt, csirkét, sertés szüzet egyaránt kóstoltunk, de a kiváló desszerteket sem hagytuk ki. A somlói friss remek, a fagyi kehely csábítóan gusztusos, és sajnáltuk hogy már nem fért belénk a serpenyős túrós palacsinta.
Az étterem belső hangulata, friss fehér abroszai, kifogástalan toalettje visszatérésre késztet.
Ha Várvölgy környékén járunk, ne hagyjuk ki.
A mi társaságunk itt elvált egymástól, mindenki hazaindult, ki Fehérvár, ki Hévíz felé, de akinek nem elég ennyi program, kipótolhatja napját sok más látnivalóval is.
A Zalaszántói Sztúpa, a Hévizi tó, a Keszthelyi Festetics kastély, de még a Sümegi vár is a közelben van, kirándulhatunk akár több napot is a környéken.
A Kovácsi hegy Bazaltutcája pedig egy kevésbé látogatott, de rendkívül szép, érintetlen természetvédelmi terület, amit feltétlenül érdemes megnézni.
