Szombaton a Bakonyi Kalandorok túráján, a “Várunk egy csodás Somlóira” nevű túrán vettem részt.
Remek társakkal indultunk el autóval, és a 8-as út melletti Flamingó étterem parkolójában gyülekeztünk.
(A Flamingóról annyit, hogy pocsék hely, WC nem működött, személyzet morcos és hozzá nem értő volt. )
Miután összejött egy nagyon szimpatikus társaság, áttettük indulási székhelyünket a pár száz méterrel arrébb lévő Jókocsmába, ahol remek kiszolgálást kaptunk, és a WC semmi kívánnivalót nem hagyott.
A túra vezető Somlói Juhfarkkal kínálta a túrázókat, nemes gesztus volt a részéről.
Elindultunk átvágva az úton, a csodás hegy irányába.
Kis forrás, kis emlékkő, aztán a Hegykapu és máris a szőlők között szuszogtunk fölfelé.
A levelek ezer színben játszottak, a napocska kisütött, a hátunk megizzadt, de mindannyiunknak jó kedve kerekedett.
Annyira szép a Somló, az ősz színeivel a bazaltorgonáival, a fehér kis kápolnákkal, takaros és elhagyott pincékkel, mindenképpen megér egy sétát.
A tervezett táv 15 km volt, egy kellemes kirándulásnyi hossz.
Elsőként a Szent Ilona felújított épületét érintettük, és már itt remek panorámában gyönyörködtünk.
Tovább haladva ismét szőlők között vezetett az út, majd egy balkanyarral még meredekebben emelkedtünk, és a színes levelekkel borított ösvényen kapaszkodtunk fölfelé. Mintegy szerpentinen, körben a hegy oldalán.
Közben szuper szép sziklák, bazaltformák, fák és bokrok kívánkoztak lencsevégre, így sokat fotóztunk útközben.
A társaság picit szétszéledt, de Somló várában mindenki együtt volt megint.
A romantikus romok ingyen megtekinthetők, a kilátás úgyszintén. Nagyon szép a táj körben, az apró falvak a szőlők, és az erdővel borított tetőn a Szent István kilátó.
Itt a hegyen – pontosabban a hegy egyik lábán – kicsit jobban fújt a szél, de kiránduláshoz remek idő volt.
A társaság is barátkozott, meginterjúvoltam a többieket, no, felmérésem szerint Zalaegerszegről, Szekszárdról, Gyuláról, Győrből, Székesfehérvárról, Budapestről de még Bősárkányból is érkeztek túrázók.
Picit megpihentünk egy padon, amíg összevártuk a bámészkodó népet, falatoztunk, és közös fotó is készült.
Ezután fölmentünk a kilátóhoz, ami nyitva volt, a csoportos belépő 300 Ft, a kávé finom, a kiszolgálás kedves.
A kilátóban – mint egy légi felvételen – láttuk a várat, nagyon szép volt.
Innen egy meredek – de lépcsővel gazdagított úton ereszkedtünk lefelé, majd a kört folytatva a hegy másik oldalán gyalogoltunk végig.
Nemsokára a Szent Margit kápolnához érkeztünk, aztán saját ötletemre tettünk egy kis kitérőt a Kőkonyhához.
Íme a képek, remélem érdemes volt kitérni.
A Kőkonyháról egyszer már írtam bejegyzést, itt olvashatjátok: http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2013/10/kokonyha.html
Még pár száz méter ereszkedés a szőlők között, és a Somlói borok házában lehetett a hegy levét kóstolgatni. Én a birs szörpöt kóstoltam meg, nagyon finom volt.
Visszatértünk autóinkhoz, és nagyon kellemes emlékekkel tértünk haza.
A szervezők honlapját itt találjátok: http://bakonyikalandorok.info/
A szervezés lelkes, talán egy picit nekem gyors volt a hegymenet, és több a megállás, jobban kedvelem a kiegyensúlyozottabb menetelést.
De jólesett a Juhfark és a pogácsa, amit a szervező kínált.
A túra ingyenes volt, így nem volt külön információ a látványosságokról.
Akit érdekel, netán szeretne a Somlón túrázni, az alábbi túramozgalom leírásában mindent megtudhat:
http://termeszetjaro.hu/images/hkm_attachment/0/83/5_kapolna_a_somlo_hegyen.pdf?99432891311276152
A túrán az alábbi két fotó lett a kedvencem:
Köszönöm a Bakonyi Kalandoroknak és a kedves túratársaknak a szép napot!
