A hétvégi jó időt kihasználva eltúráztunk kedvenc helyemre Kőszegre, ahol az Alpannónia túrán indultunk. A csodás Kőszeg városába érkezve megragadott bennünket a szombat reggeli hangulat, piac, virágok, sütemények illata, így last minut elhatároztuk, hogy a legrövidebb távon indulunk, és így lesz időnk még reggel is bóklászni egyet a városban.
Mivel nincs közel Kőszeg, teljes erőmmel szívom magamba minden pillanatát, annyira szeretem a középkori hangulatot, a barátságos kisvárosi embermennyiséget, a szökőkutakat, virágos teraszokat.
Szóval rajt. A meghirdetett Kőszegi Borok Háza mint rajthely egy kis papírral fogadott, miszerint a rajt a várban található.
http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=7255
És máris benne voltunk a sűrűjében, veszprémi csoportokkal, ismerősökkel találkoztunk.
A rajtnál ilyen kis ikebanák fogadtak minket.
Máris szédültem a vágytól, hogy tököt vegyek, virágot vigyek, ilyen tökvázát készítsek otthon. 🙂
Befizettük a 600 Ft-os nevezési díjat, amiért igazából csak egy kitűzőt kaptunk. Más szolgáltatás nem volt.
A városba mindjárt belevetettük magunkat a piac sűrűjébe, megvettem az első őszi virágokat, krizantémokat, aztán házi túrós és köményes kiflivel felpakolva elindultunk túrázni is.
Szép idő, kellemes napsütés, nagyon hangulatos város. Remek kirándulásnak indult, nem is túrának, most az egyszer nem foglalkoztunk a szintidővel. Szépen végigmentünk a már ismert utcákon, a savanyú forrásnál ittunk egy jót, majd felkapaszkodtunk a Szabó hegyre. _Végig a piros alpannónia és a zöld jelzésen.
Igen, már érik. Még egy kis idő, és potyognak a gesztenyék a burokból. Újra vissza kell jönni ide.
A kaptató az Óház felé elég húzós, többször is alig kaptam levegőt, nem vagyok formában. De mégis olyan jó fölfelé menni.
Ráférne az erdei tornapályára és a környékre egy kis felújítás, az Óháznál lévő wc-t nem szívesen használtam volna. 🙂
Felérvén az Óház kilátóhoz megkaptuk az egyetlen pecsétet, és indulhattunk vissza. Előtte még felmásztunk a szép kilátás miatt. Tavaly mikor itt jártunk, csepergős párás idő volt, most kihasználtam fotózásra a napsugarat.
Minden irányba kattintottam egyet, látni Rőtfalvát, ami már Ausztria, de Kőszeget is, és még pár távolabbi kis falut.
Remek izgalmas, friss, zöld, kék, minden eszembe jutott. Imádom. 🙂
Lefelé haladva az útvonal kihagyta a Hét forrást, mi nem, hiszen az ivóvizünk is fogytán volt, és ezt a látványosságot sosem szabad kihagyni.
A megfáradt túrázók vörös és szőke sörényes szelfije kitakarja a forrást, így még egy fotót készítettem.
Megvan mind a hét.
Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm.
Szokásomhoz híven az Ondból ittam. 🙂
Bár a laktanyák épülete totálkáros, legalább maga a kirándulóhely fejlődik. Szép új padok, aszalok és esőbeálló készült.
Még néhány fotó, aztán egy kis túrós kifli fogyasztása, majd egy kék túra pecsét ha már itt van, és továbbindulás az eredeti útvonalra a Pintér tető felé.
A Pintér tetőről is remek a kilátás, itt találkoztunk vidám veszprémi turistákkal is.
Ha látják magukat, kérek egy lájkot. 🙂
Lefelé ereszkedés tovább, a sárga alpannónia jelzésen, majd ismét kitérőt tettünk.
Először a Trianoni kereszthez, ami szívfájdítóan szép a golyó ütötte nyomaival az oldalán.
https://www.kozterkep.hu/~/20628/Trianoni_kereszt_Koszeg_1936.html
Innen is remek a panoráma.
A Kálvária olyan szép, nem lehet kihagyni. Még egy kitérőt tettünk. Így a kilométerek gyűltek, és a 10 km-ből 14 lett kb.
Tovább indultunk megkerülve a szőlőket, szép rálátással a városra, és hamarosan elértük a Szultán vagy Szulejmán kilátót. Igazából nem tudom mi a neve, mert az útbaigazító táblákon és a papírunkon Szultán szerepelt, de az oldalán meg ezt a táblát fotóztam.
Mi elneveztük Szulejmán Szultán kilátónak. Végül is az a lényeg, hogy ő volt aki nem tudta bevenni Jurisics Miklós várát!
Az innen lefelé induló lépcsők és korlátok nagyon pocsék állapotban vannak. A fele kidőlt, és veszélyes. Térdet próbáló út volt le a Király völgyig.
A kilátó alulról.
Még néhány ismertető tábla növényekről, állatokról, és máris beérkeztünk a városba. Megkaptuk jutalmul a kitűzőnket.
A várudvarban vettem ajándékba az otthon maradtaknak egy kőszegi sört. Hiába a régi recept, a 750 Ft-os árat nem érte meg.
A túra remek volt, bár ár érték arányban nem az igazi.
De mi szeretjük Kőszeget.
Felfedeztük ismét a főteret, hangulatos teraszon ittuk a kávénkat, és boldog bámészkodással fogyasztottuk ebédünket.
Még egy kis gasztro a beszámolóhoz. A Portré étterem teraszán ettünk, a dödölle fokhagymás tejföllel és a csirkemell rustico (baconba göngyölt csirke, paradicsom salsa, almás friss saláta) kiváló volt, a mascarponés málnatortáról már nem is beszélve.
A limonádé is hibátlan volt, ki kell emelnem!
http://www.portre.com/index.html
A túra végén elhatároztuk visszajövünk hamarosan, még pedig az ismerős és nagyon kedves házaspár vendégházába ide:
http://www.szigetvendeghaz-koszeg.hu/hu/apartman-i/
Ajánlom szeretettel másoknak is. Hamarosan lesz a kőszegi szüret és fúvószenei fesztivál (szept.24-25.) majd a Natúrpark ízei vásár (október 22-23) ahova érdemes eljönni, hiszen még az Írottkő túrával is egybe esik.
De számos más jó program van itt, lehet csemegézni:
http://www.naturpark.hu/
Aki járt az Alpannónia túrán, küldjön fotót, fűzzön megjegyzést az irományomhoz. Várom szeretettel ide: jakab.erzsebet0@gmail.com
