Bánkúttól – Upponyig a kéken

Hajnal négykor ébredés, pakolás, készülődés, kávé a termoszba, aztán barátnő ébresztés, fasírtok a hűtőtáskába, és indul a járat Bánkútra. Ezúttal három napra indulunk kéktúrázni, és első alkalommal nagyon kényelmesen, szinte nyaralásszerűen, sofőrrel. 🙂

Ha van sofőr, aki visz a rajtba, jön a célba, netán útközben depóz nekünk, az nagyon nagyon kényelmes. Nem kell nehéz zsákot cipelni, buszra várni, buszt lekésni, csak menni kell. Egyszerűen élvezni a szépet.

Bánkút, délelőtt tíz óra. Felhős ég, párás meleg. Egy induló fotó, aztán az erdő. Zöld minden, csupa szín. Erős lejtővel kezdünk, a zsákom még így is nagy, ki tudja mi minden van benne. Sok felesleges, “biztos kell” holmi. Elemlámpa, térkép, sok víz, energiaital, egy egész termosz kávé, (hogy a napi luxus meglegyen) pulcsi, papírzsepi, bicska, ragtapasz, kullancsriasztó (ezzel erősen fújtunk, kellett nagyon mert nyüzsögtek a szúnyogok és kullancsok) naptej (az minek, nem a Balcsin vagyok) kalap, kézfertőtlenítő, dobozban szalonna kockázva, meg macisajt, paprika, kenyér, konyharuha a komfortos evéshez. Igazából a fele cucc elég lett volna, de most csak luxusból vittem mindent, hiszen a többnapos felszerelést autóval cipelték utánunk.

Első napra Upponyig terveztem a menést, ott volt szállásunk foglalva az Öreg Somfa vendégházban.

http://oregsomfavendeghaz.hu/

Szóval a lejtő. Sokáig mentünk lefelé, aztán tettünk egy kis 1,6 km-es kitérőt a Dédesi vár romjaihoz. A romok szinte láthatatlanok, de fenn a sziklatetőn csodás panorámában volt részünk.

Az utat kidőlt fák nehezítették, aztán kis patakon haladtunk át, és egy mély völgyben folytattuk az utat. A jelzések kiválóan fel vannak festve. Néhány túrázóval találkoztunk, itt még járnak turisták.

Kiérve Mályinka elé, az aszfaltos útra, eleredt az eső, de milyen szerencsénk volt, felmentünk a kilátóba, aminek ugye van teteje is. Szétnéztünk, megebédeltünk, és közben az eső is elállt. Csodás fekvésű kis falu, ha nem járnám a kéktúrát, talán sosem jöttem volna el ide.

Pecsét a Sanyi kocsmában, Sanyi pedig kedvesen modellt állt nekünk egy fotó erejéig.

Úgy véltem itt, a világ végén senkivel nem találkozunk. Nem így volt. Az élet mindig produkál csodás dolgokat. Kedves Székesfehérvári közös barátnőnkkel Krisztával találkoztunk a falu szélén. Hát ilyen a mesében sincs. Odahaza alig látjuk egymást, itt a Bükkben pedig összefutunk. Ebből is az derül ki, kéktúrázni érdemes.

http://malyinka.hu

 

Mályinkától Dédestapolcsányig aszfalton kell gyalogolni, én nem bántam, mert szeretek a falvakon végigmenni. A lábam annyira nem örült, de szép kis település, patak szeli át, kastély van a szélén, és virág mindenütt.

http://dedestapolcsany.hu/

A falu végén pedig kezdődik a csodaszép Lázbérci víztározó, mely kitűnő hely horgászoknak, nyaralni vágyóknak. Hegyek és erdők között romantikus környezetben található, másik végén szálláshelyünkkel, Upponnyal.

http://uppony.hu/html/fooldal.php

Itt egy elzárt betonúton sétáltunk végig a tó mellett.

A tó túlsó végén az Upponyi szoroson vezet át az út, csodás sziklák között.

http://elmenyekvolgye.hu/latnivalok/7-lazberci-viztarozo

Természetesen Uppony is egy kicsi falu, ahol még sosem jártam, mindössze 310 fő lakossal, és több szép vendégházzal. Természeti környezete páratlan, dombok, zöld mezők, sziklák, erdők veszik körül a falut. A kék pecsét rögtön a falu első házánál található, jelen esetben vendéglátónk is ő volt, a falu polgármestere.

Túránkat mára befejeztük, és a napot a szokásos pálinkával koronáztuk meg. Lábacskáinkat kivettük a cipőből, papucsra váltani merő élvezet. 🙂

Katikának köszönet a kíséretért. 🙂

Folyt.köv.

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony