Gyere velem Boszniába!

Bosznia-Hercegovina. Még mindig az a kép él a köztudatban, hogy valami veszélyes hely, valami fura, számunka ismeretlen ország, ahova nem indul el az ember. Nos, minden tévhitet szeretnék eloszlatni! Eddig 19 országban jártam, de Bosznia-Hercegovina az eddigi egyik legjobb és legszebb hely! Nos, lássuk akkor sorban utazásom összefoglalóját dióhéjban.

A TDM Travellel utaztam, a neten talált útra fizettem be, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Kényelmes emelt szintű autóbusz, két remek és jó kedélyű sofőr, és egy fantasztikus idegenvezető kalauzolt a csodák világába.

Az út elnevezése Bosznia-Hercegovina csodái, de sok hasonló utat találunk ha keresünk. A mi idegenvezetőnk Mária mindent tudott a Balkánról. Politika, kultúra, irodalom, történelem, földrajz, gasztronómia, mindenféle téma szóba került, az éppen megfelelő pillanatban, pontos megfogalmazásban, jó humorral, és végtelen kedvességgel. Még kvízjátékot is játszottunk hazafelé, amit minden utas élvezett. No de térjünk át az úti célokra, látnivalókra, és a hangulatra, ami magával ragadott, és azóta is a szívemet szorítja.

Némi tárgyilagos adat: az utak jók, a határátkelés – bár mindenkinek megnézik az iratait – nem vészes. Az útvonal pedig – Bp. – Mohács – Banja Luka – viszonylatban gyors és gondtalan, nagyjából síkon halad.  De aztán beérünk a hegyek közé, ahonnan elénk tárul egy csodálatosan szép természeti környezet, folyóvölgy, kanyonok, szerpentinek, hatalmas, meredek, zöld hegyekkel. Nagyon nagyon szép. A pénzük konvertibilis márka, amit nálunk nem lehet mindig venni, de az Eurót sok helyen elfogadják, és kint bank automatából is tudunk pénzt váltani. A szállodák éttermek színvonalasak, az árak olcsók. 

Több helyen találkozhatunk balkáni guggolós wc-vel, ne ijedjünk meg tőle, ez is része a balkáni életnek. A városképek összességében abszolút tiszták, a házak, ruhák, szokások, nyilván mások, de ettől annyira érdekes. Keveredik a sokféle vallás, keresztény, ortodox, zsidó és muszlim. Sokféle, sokszínű, nekem abszolút érdekesek voltak a kendős helyi nők, de csinosnak, ápoltnak láttam mindet, és nagyon tetszett ez a különleges hangulat.

Jajce

A hegyek között fekvő kisváros a Vrbas (ejtsd Verbász, magyarosan Orbász) folyó és a Pliva folyó összefolyásánál, a Csontváry által is megfestett vízesésről híres. Előzetesen itthon tájékozódtam, azt hittem giccses lesz, és lerágott csont, de csodaszép a környezet, a Balkán fantasztikus magával ragadó hangulata pedig máris felpezsdítette a vérem.

Bekukkantottunk egy női dzsámiba, és megnéztük a várat, ahonnan páratlan a kilátás. Történelmi jelentősége az, hogy Jajce volt a bosnyák királyok székhelye; itt koronázták meg az utolsó bosnyák királyt, akit azonban hamarosan II. Mohamed szultán lefejeztetett. Jajce várát Hunyadi Mátyás is ostromolta, s el is foglalta. Ebben a városban rakta le 1943-ban Tito elnök a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alapjait, amit aztán az 1991-ben kezdődő Délszláv háború alaposan szétbontott.

Medugorje

A legfiatalabb európai zarándokhely, gyönyörű hegyek között található. Egy apró falucska, melyben 6 kisgyereknek megjelent a Szűz Mária, és lám, csodát tett, hiszen az egykori szegény kis faluból tízezrek zarándokhelye lett, ahol hatalmas templomban lehet imádkozni, és a hotelek, ajándék és kegytárgyboltok között akár a hegyre is felzarándokolhatunk.

Szép fekvésű hely, nekem kicsit sok volt a kegytárgybolt, de érdemes természetesen megnézni ha már itt járunk, akkor is, ha nem vagyunk hívők. A zarándokhelyek hordoznak valami láthatatlan érzést és hangulatot ami a hatalmába keríti a turistát, ha hívő, ha nem. Este még lehetett menni liturgiára, mi kihagytuk, helyette wiskit ittunk egy kávézóban, és magunkban imádkoztunk, hogy egészsége legyen a családunknak.  Első napi szálláshelyünk is itt volt, szép tiszta családi hotel, négy csillagot ér, a vacsora pedig teljesen helyi, nagyon finom étel volt. Finom sűrű lencsés, gerslis leves csevapcsicsa, grillezett tarja, salátával, krumplival, utána pedig szőlő. 

Kravica vízesés

Második nap reggel még elnéztünk a templomhoz, a hívek nyitott misén hallgatták az imát, mi pár fotót lőttünk, aztán a közelben lévő vízeséshez buszoztunk. Csodás környezetben több helyen zúdul alá a víz, kis tóba folyva, ahol fürdeni is lehet, meg csónakázni is. Hangulatos hely, kávézóval, strandszerű környezettel. A természet pedig itt is bőven osztogatta a szépséget. 

Pocitelj

Ez a kis falu volt a következő állomásunk, nekem ez tetszett legjobban. Gyönyörű sziklákra épült falu, keskeny lépcsőkkel, sikátorral, a hegytetőn várrommal, kis főtérrel, ahol ajándékbódék találhatók. Asszonyok árulják a finomságokat az út mellett, kis tölcsérekbe készített aszalt szilvát, magokat, friss mandarint, feldarabolt gránátalmát. Ellenállhatatlan. A gránátalma kívül sárgás színű, belül is inkább sárgás, mint piros, és nagyon nagyon édes. Más, mint az itthon vásárolható. A mandarinok frissek, húsosak, levesek, mag nélküliek, és nincsen a héjuk semmivel kezelve. Imádtam. Sokat hoztam haza, még mindig van belőle. Nagyon finom.

A hegyre fölbaktatva egy dzsámit néztünk meg, ahol az idegenvezetőnk ismerős hodzsája mutatta be a templomot. Természetesen cipő nélkül,  léptünk be, szokásaikat tiszteletben tartva. A hodzsa eltekintett fejünk befedésétől.

Ültünk a szőnyegen, és hallgattuk az információkat a muszlim vallásról. Nagyon érdekes, és különleges, nincs benne semmi félelmetes, semmi visszataszító. A pici hely igazi kis gyöngyszem, nagyon szép a természeti környezet is, és a dzsámi is. 

 

Radimlje

A világörökség részét képező 133 bogumil síremlék lenyűgöző, szinte hihetetlen, a Neretvai karavánúton található. Sírkő ábrázolásuk érdekes, egyedi, ahogy a bogumil szekta története és annak homályos részletei is. 

Blagaj

A derviskolostor ahova mentünk, teljesen cipőmentes belépést kívánt, és itt már befedtük fejünket kendővel, és körbe jártuk a házikót, mely hatalmas sziklák aljában, folyó parton épült. Itt is kiemelkedően szép a természeti környezet, az úton pedig szintén árusok sokaságával találkozhatunk. Gránátalma mézet, aszalt, és friss gyümölcsöket kínálnak, természetesen nagyon baráti áron. Nekünk minden olcsó. A derviskolostor udvarán fogyasztottunk először török kávét, igazi hangulatos kávézás volt a csodás folyóparton, bosnyák süteményekkel és lokummal – jellegzetes balkáni édességgel – kísérve.

Érdekes a mosdó, a nőiben kis szőnyeg, kis székekkel a kagylók előtt, mivel a muszlimok imádkozás előtt kezet arcot és lábat mosnak.

Mostar

 

A Mostari híd a világörökség része, sok képen feltűnik. A Délszláv háborúban szétrombolták, de mára újjáépítve, mintegy jelképként várja a turistákat. Nos, élőben pont olyan szép, és romantikus, mint a fotókon.

A rövid séta alatt képet kaptunk egy nyüzsgő, mediterrán városról, ahol szinte sosem esik hó, sok a kínai turista, és pezsgő hangulat uralkodik a sétálóutcán, a bazárban. Rengeteg külföldi, németek, arabok, törökök, mindenféle náció kíváncsi erre a hegyekkel körülölelt festői szépségű, sokat szenvedő kis városkára. Egy kis ékkő, gyönyörű, nagyon hangulatos, elvarázsol rögtön, amint a bazársorra, és a Neretva partjára érkezünk.

Itt nagyon fontos hagyomány a hídugrás, mi is részesülünk a csodában, ahogy a 25 méter magas hídról Európa leghidegebb vizű folyójába ugrik a helyi fiatalember. Sok a néző, van taps is, nekik pedig néhány perc veszedelmes pénzkereset, megélhetés, és fontos hagyomány.

Aztán feljutunk mi is a hídra, tovább tart a pergő ritmusú emberáradat, mosolyok, hangok, szagok, illatok, alig győzöm kapkodni a fejem. Keresztény jelképek, törökös színes kávés és teás készletek, millió színes csempés gyönyörű lámpa, muszlim jelképek, apró csecse-becsék, és a kávézó, ücsörgő, nézelődő emberek.

Az út amin járunk a kaldera, nem macskakő, inkább nagy kavicsok kirakva, minden percbena lábunk elé kell néznünk. Nos, a feleségek lehajtott fejjel jártak, nem nézhettek másokra, férfiak szemébe. Ez így szokás, és ezt mi is követjük ha itt járunk. 

Alig vártam, hogy kis szabadidőhöz jussunk, és ebben a mediterrán, balkáni forgatagban magam is megmártózhassam, egy rövidke óráig rabul ejtsen, fogva tartson, hogy magamba szippanthassam ezt az életérzést. A rabság azóta is tart, imádtam minden percét Mostarnak.

Még megnézünk egy különleges kincset, egy igazi muszlim polgári házat, ahova idegenvezetőnknek köszönhetően, kiváltságosokként juthatunk be.

Sajnos az idő sürget, egy pohár sör, kis nézelődés, még kisebb vásárlás, aztán megyünk szálláshelyünkre, ahova még 100 km-es csodálatos folyóparti, sziklás, kanyonos út vezet. Közben oda-vissza kétszer is érintjük Konjic városát, mely a finom báránysültjéről híres. Több szép étterem van az út mentén, ahol pörögnek a nyárson a báránykák. Éhes leszek, várom a vacsorát.

Sarajevo

Estefelé érkezünk Bosznia-Hercegovina fővárosába, mely nekünk az 1984-es téli olimpiai játékokról ismerős. Itt rendeztek Kelet-Európában sikeres téli olimpiát, majd a sportolók és a világ népe fájó szívvel vette tudomásul hogy 8 év múlva a bobpályát, a sísáncokat lövészároknak használták a balkáni háborúban, az épületet szétlőtték, ahogy sok-sok házat is.

A golyónyomok még látszódnak sok ház falán, emlékeztetőül, hogy mennyire kell tisztelni a békét, és mi, akik át sem éltük ezt a szörnyűséget, örülni tudjunk maradéktalanul a mi hazánk békés életének.

A háborúnak ma már csak ilyen nyomai vannak, az élet nyugodt, és kiegyensúlyozott a fővárosban, a hölgyek csinosan öltöznek, az emberek mosolyognak. A város épületei vegyesek, a törököstől a monarchiásig mindenfélével találkozunk. 

Sarajevo azért is híres, mert itt, ebben a városban lőtték le Ferenc Ferdinándot, aminek kapcsán aztán kirobbant az első világháború, mely szétszabdalta Európát, Magyarországot fájdalmasan szűkre szabva.

No de térjünk vissza az esti érkezéshez. Szálláshelyünk a város szélén egy hatalmas nemzetközi négycsillagos hotelben volt, ahol a svédasztalos vacsoránál bőségesen találtunk helyi ételeket is. Úgy mint szárma, (töltött hagyma) csevapcsicsa, raznjici, kis sült paprikák, a kihagyhatatlan burek, és még sokféle finomság.

Másnap reggel a városházát és a merénylet helyszínét tekintetük meg, a latin hidat, aztán a Mátyás kori emlékeket, a régi bazárt, egy csodálatos ikonmúzeumot, érdekes görög katolikus templommal, aztán mindjárt a közelében egy dzsámit, ahova természetesen mezítláb és fedett fejjel mentünk be.

Nem érdemes a sok rémhírt és álhírt elfogadni a szélsőséges terroristákkal azonosítani a muszlimokat, ők ugyanolyan kedves emberek mint mi, békések, és hívők. Rossz emberek, gonoszak pedig mindenütt, még köztünk is vannak. Szóval a dzsámi. Szépséges épület, számunkra pedig nyilván nagyon érdekes, ahogy az imájuk, szokásaik is.

 

Az idő további részében szabadprogram keretében ismerkedtünk a helyi élettel. Sarajevo már nem az igazi mediterrán város, itt ugyanis hatalmas hegyek vannak körös-körül. Ha november végén leesik a hó, biztos hogy májusig kitart, sőt talán még májusban is esik hozzá.

A város fekvése picit emlékeztet Budapestre, a Gellért hegy tarajához hasonlóan itt is van szép, sziklás, és zöld hegyorom, dombok, sziklák, folyó, a hegyek pedig nem mint a Pilis Pestnél, hanem körben minden oldalon megtalálhatók.

A közlekedés élhetőbb, Európa első villamosa bár kicsit rozoga állapotban van, nyugodtan utaztunk rajta, átszeli a várost, és a központból éppen a szálláshelyünkre visz minket.

A bazár itt is izzó és nyüzsgő, a sétálóutcák között van éttermek utcája, ahol a gasztronómia legjavát kóstolhatjuk meg, rengeteg török kávézó, régiségbolt és ajándékbolt, a szokásos törökös csecse-becsékkel.

Kipróbáltunk mindent, a helyi Sarajevói ételválogatáson át a törökös kávét, a vizipipát, az édességeket, mindent.

Az üzletek közt rengeteg ékszerboltot találunk, de a főút szélén a híres márkák boltjait ugyanúgy láthatjuk, mint az általános európai kisebb márkákat, pl. H&M, DM, Orsy. A híres márkák boltjai itt is pont olyan drágák mint Budapesten, a többi ugyanaz mint nálunk, a helyi boltok pedig sokkal olcsóbbak.

Szóval Sarajevo nagyon tetszett, nagyon élő, nagyon nyüzsgő, és nagyon átlátható, élhető város. Feltétlenül szeretnék még visszajönni. Reggel  csepergő esővel búcsúztunk kényelmes szállásunktól és a várostól.

Travnik

Hazafelé útba ejtettük Travnik városkáját. A hatalmas zöld hegyek között fekvő hely nagyon szép természeti környezetben, zubogó patakokkal várt minket. Megnéztünk egy muszlim temetőt, kávéztunk a folyóparton, majd vásároltunk egy barátságos helyi sajtkészítőnél.

A temető hófehér sírjaival azért is érdekes, mert a mi szokásainkkal ellentétesen, itt lábtól és fejtől is van egy kis emlékmű. A férfiakat turbánnal jelzik, koporsó helyett gyolcsba tekerik halottaikat, és még sok-sok érdekes számunkra ismeretlen szokással ismerkedtünk meg.

Itt is láttunk színes dzsámit, síremlékeket, türbéket, de a fő attrakció Ivo Andrics világhírű Nobel-díjas író háza volt. A ház ma múzeumként működik, az író híres könyvét, a “Híd a Drinán“-t pedig azóta elkezdtem olvasni. A könyvért Nobel díjat kapott, és szívszorító részletet is olvasott fel belőle idegenvezetőnk.

Még egy pillanatra visszatérek a sajtüzlethez, ahol az állattenyésztésből származó kézműves sajtokat kóstolhattuk, kecskét, juhot, tehenet, valamint finom marhaszalámit és sonkát. (disznót ne keressünk, nem fogyasztanak!) A sajtok kiemelkedően olcsók, és kiemelkedően finomak voltak. A friss kecske mozzarellától kezdve a friss tehénordáig, különböző ideig érlelt füstölt sajtokig végtelen variációt kóstoltunk, és több kilót hoztam haza is, potom áron. A sajtot áruló fiatalember büszke volt sajtjaira, hálás volt  a vásárlásért, és minden percben mosolygott. Sok ilyen üzlet kéne itthon is.

Hazafelé még Máriának köszönhetően egy gyors igazi helyi csevap ebédre is sor került, friss hagymával, salátával, és egy finom sörrel, török kávéval búcsúztunk az országtól. 

Bosznia-Hercegovina azóta a szívem csücske, mindenkinek elmesélem mennyire szép ország, mennyire érdekes, és vonzó. Menjetek ti is nyugodt szívvel, utazzatok akár busszal, akár kocsival, a látványban, az emberekben, és az élményekben nem fogtok csalódni. 

Ha jártál már te is Bosznia-Hercegovinában, küldj fotót, írd meg neked mi tetszett, mi volt a legnagyobb élmény. Ha tetszett amit írtam, kedveld a honlapomat, a facebookon is megtalálsz. 

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony