Gyere velem Pécsre

Bizonyára nagyon sokan jártatok már Pécsen, de szerintem annyira szép város, annyira sok és érdemleges látnivalóval, hogy akárhányszor szívesen visszamegyek. Most egy kis év eleji pihenésre, feltöltődésre utaztunk, amiben volt kis gyalogtúra, több kultúra, és némi gasztronómia. Ezeket ajánlom figyelmetekbe.

A Mecsek lankáin rengeteg kijelölt túraútvonal található, de ha csak rövidebb kirándulásra indulnátok, akkor irány a tévé-torony felé vezető út. A Kikelet hotelnél leparkolunk, és már sétálunk is a Francia emlékmű felé. Az emlékmű Pilch Andor munkája, a tetején lévő pirogránit sas a Zsolnay gyárban készült. Emlékezvén arra, hogy a napóleoni háborúk idején Pécsen tábori kórház szolgálta a katonákat. És persze egy kis seggnyalás a franciák felé, amit ők méltányoltak is. Ma inkább a szép kilátás az, ami miatt érdemes megnézni.

A sasos emlékműtől több ösvény is vezet az erdőbe, de bármelyiken is indulunk el az Ilonka Pihenőhöz érkezünk, ahonnan ismét megcsodálhatjuk a panorámát.

Még egy kis séta, és még szebb kilátás, most már a Tettyére, és a Havi hegyi templomra látunk rá. Az erdei ösvények, útvonalak fejlesztése a Pécs Európa Kulturális fővárosa pályázathoz köthetők, melyek kapcsán más szépségeket is megnéztünk. Mindjárt itt a szikla peremén a Balázs pihenőt, ami egyben kilátóhely is.

Ezután következett a Tettye, mely hangulatos romjaival Pécs egyik legromantikusabb helyszíne. Látnivaló is akad bőven, a romok  melyek Szathmáry György püspöki nyaralójának romjai, a török időkben derviskolostorként működött.

Innen már csak egy ugrás a Havi-hegyi kápolna, mely a pestisjárvány emlékére épült. Bővebben itt tudtok ezekről a látnivalókról olvasni: https://www.iranypecs.hu/hu/info/latnivalok/gyerekekkel/tettye.html

A kápolna elől is csodás a panoráma, nemcsak a várost, egész déli országrészünket láthatjuk.

Ottjártunkkor éppen nyitva volt a kápolna, még fenn voltak a karácsonyi díszítések.

Szállásunk: a Corso Hotel volt, melynek nagy előnye, hogy az egész belváros gyalog bejárható, hiszen a belváros és a Zsolnay negyed között található. A szobák nagyon tágasak és kényelmesek, a fürdő minden igényt kielégít, de enni csak a szobához járó reggelit ajánlom.

Második napi terveink, mi szerint a Dzsámit és a Székesegyházat nézzük meg kútba estek az év eleji leltározások miatt. De találtunk helyette más érdekességet, a Pécsi Kesztyű Manufaktúrát és Múzeumot.

A Ferencesek u. 17. alatt található kis műhely és múzeum nagyon látványosan mutatja be az elmúlt évszázadok kesztyűgyártását, az iparostól a kommunizmuson át. a Pécsi Kesztyű ma is fogalom, 16-17 ezer forint alatt nem lehet kapni. Igaz, igényes kézi munkával igényes anyagból készül.

Marczi Mihály a múzeum alapítója vezetett körbe bennünket, és mondhatom nagyon érdekfeszítően mesélt az általa szeretett kesztyűkről.

Az egykori Hamerli kesztyűk világhírnévre tettek szert, de a mostaniaknak sem kell szégyenkezniük.

Persze nemcsak sima emberi kézre készültek itt a kesztyűk, a sportolók is itt vásároltak, akár motoros, akár bokszkesztyűről van szó, minden készült, magas minőségben.

A jelenlegi kis manufaktúrában szorgos kezek varrogatnak, és ha választhatnék, minden színből vennék magamnak finom puha kézre simuló gyönyörű pécsi bőrkesztyűt. Most még csak álmodozom róla. 🙂

A Zsolnay negyed szintén a kulturális projekt kapcsán szépült meg, de szavak nincsenek rá, mennyire csodálatos az egész. Páratlan élmény!

Több részből áll, így választanunk kell mi az amit megnézünk, mert időben is sok, akár többnapos program lehet. Az én választásom a családtörténeti, gyártörténeti, valamint a rózsaszín korszak kiállítás megtekintése volt, és a legszebb leglátványosabb kiállítás, a Gyugyi-gyűjtemény.

Már maga az épület is csodálatosan szép, igényes, látványos, nagyszerű, ahol először a látogatóközpontot keressük, ott vehetünk igényeink szerint jegyet. Minden ki van táblázva, és a múzeumban telefonra letölthető applikációval idegenvezetést is kaphatunk egyből.

Nekem a legeslegszebbek a csempék, amiből annyiféle szépséges van, hogy nem győztem fotózni.

Minden kiállítórész igényes, kényelmes, bár a személyzet kissé unott, a látvány mindenért kárpótol bennünket.

A Zsolnay család története pedig rendkívül érdekes és izgalmas, tele véletlenekkel, tele szorgalommal, szerencsével, és minden egyéb sorskörülménnyel.

Nem is értem hogy lehet egy tehetséges embernek két tehetséges zseniális tervező lánya, és hogy sikerült nekik tehetséges, kreatív férjeket találni. Ez is hozzá tartozik a Zsolnay csodához.

Miután kitanulmányoztuk a család életét, a gyár történetét, elballagunk egy másik épületbe, ahol a Gyugyi-gyűjtemény található. Ez a legszebb és nagyon különleges gyűjtemény, ahol a világ minden tájáról összeszedett Zsolnay porcelánok láthatóak tematikus válogatásban.

A gyűjtőről csak röviden: Amerikába szakadt hazánkfia, aki részben adományként részben az állam által finanszírozva adta gyűjteményét Pécsnek, és nagyon érdekes, hogy az innen elszármazó műalkotások végül visszakerültek az eredeti helyszínükre. Nagyvonalú elektro mérnökünknek köszönhetően ország-világ megcsodálhatja a műkincseket.

Erről a kiállításról nem tudok mit írni, mert ezt látni kell. Annyi féle stílusban készült tányér, kancsó, tál, váza és mindenféle tárgy található itt, annyi féle hatás érződik rajtuk az arabtól a törökön át, hogy egyszerűen nincsenek rá szavak. Fantasztikus!

Mindenképpen nézzük meg, és szánjunk rá bőven időt, hogy ilyen szépséges kályhákat láthassunk például.

Az érték szinte felbecsülhetetlen, de a legszebb mégis az egészben az, ahogy kalandos úton hazakerültek a Zsolnay tárgyak Magyarországra, Pécsre, a Zsolnay gyárba, a mai kulturális negyedbe. Oda, ahol egykor készültek.

Megnézhető még a látványmanufaktúra is, amire most nem volt időnk, de meg lehet lesni hogy készülnek a szépséges tárgyak. A régi gyárépület is csodás felújításon esett rá, pazar csempékkel kirakva, nagyon látványos, szerintem világszínvonalú, ahogy a Zsolnay termékek is. Most szerettem bele igazán a porcelánokba.

Ha már nagyon elfáradtunk, és a nap végére értünk, na hagyjuk ki a gasztronómiát se, Pécs sétálóutcáján egymást érik a kocsmák, éttermek, kávézók és bisztrók. Én ajánlás szerint válogattam, két helyet próbáltunk ki, és nem csalódtam, sőt nagyon is tetszett.

Elsőként a Blöff Bisztróban vacsoráztunk, nem messze a Főtértől található ez a kicsi, egyszerűen de hangulatosan berendezett hely. Az étlap rövid, de annál igényesebb. Választásunk grillezett halacskákra esett, melyhez uborkás, kapribogyós házi majonézt kaptunk mártogatósnak.

Aztán érkezett még cézársaláta, de nem is akármilyen, kóstoltuk a helyi sörspecialitásokat (ajánlom, remek volt) valamint a pljeskavicát is.

Figyelmesen citromgerezdet és törlőkendőt is kaptunk a hal kézzel való fogyasztása után.

Ami a legjobb volt, hogy lehet különböző olívaolajakat és olajbogyókat kóstolni, finom házi lepénnyel. Rendkívül különleges és finom olíva olajat mártogattam, szuper fincsi volt a bogyókkal együtt. Itt az olajak leírásáról egy kis információ.

Házi majonézekkel mi is próbálkozhatunk, nagyon finom, igazi vastag ízek.

A pljeskavica töltve volt, ajvárral, hagymával, zöldséggel és házi lepénnyel kínálták. Szuper friss ízek, összhangban, mind állagban mind alapanyagban kiváló. A tálalás is remek, ízléses.

Az olajbogyók rendkívül különlegesek, színükben, ízharmóniájukban teljesen mások, állagukban van keményebb, puhább, és tényleg mindegyik más és más. Választani nehéz, mert mindegyik valódi ízbomba a szájban.

Itt a képen látszik, hogy az olíva olajok mennyire másak színükben is, (ami a látványosabb) de ízvilágukban és állagukban is. Eszméletlen finomak.

Másik este a Balkán Bisztro-t kerestük fel, nem messze esik a Blöff-től, a Ferencesek utcájában. Csupa remek balkáni étel szerepel az étlapon, bár a hely kissé lepusztult, a hangulat eredeti, az ételek pedig hibátlanok. Nagyon bőséges a balkáni borválaszték, finom horvát borokat kóstoltunk.

A kis sült snecik (halak) itt másként készültek, de a tálalás, és a hozzávalók remekül kiegészítették az előételt.

Örömmel fedeztem fel a falfestésben Travnikot, ahol nemrég jártam.

A horvát borok talán nem olyan híresek mint a magyar borok, de lehet közöttük találni kiváló minőséget, pl. a Fakin Malvazija nevűt. Malatinszky málnaszörpök színesítették az üdítőválasztékot, csak áradozni tudok róla.

Rendeltem még humuszt, melyet friss zöldségekkel és pitával tálaltak, remek volt.

A tálalás fine dining (fandájn) konyhához  illő, fadobozka, zsírpapírral.

A humusz tetején lévő fűszerek, zöldfűszerek csodásan festettek, és persze a tökéletes ízhez is kellettek. Nagyon fincsi volt.

A csevapcsicsát is kipróbáltuk, tökéletes állag, tökéletes ízek, a darált hús pont kellemes, még nem pépes, de már nem darabos. A házi pita, lila hagyma, ajvár természetesen most sem maradt el mellőle.

A végén meg begyűrtünk egy házi baklavát, amiről azt kell mondjam ki nem hagyható. Remekmű. Édes és tökéletes.

Pécs mindig jó, mindig van sok felfedezni való, és amit már láttunk is meg kell nézni újra meg újra. Ajánlom sok szeretettel. Irány Pécs!

Részletes olvasnivaló a bejegyzésben szereplő helyekről, itt:

https://www.iranypecs.hu/

http://corsohotel.hu/

https://www.facebook.com/Bl%C3%B6ff-Bisztr%C3%B3-122505751420351/

https://www.zsolnaynegyed.hu/

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony