Látogatóban a Kristinus Borbirtokon

Régóta nézegettem a Kristinus borbirtok szép szobáit, és mindig vágyat éreztem rá, hogy elmenjek és megtapasztaljam. Nos, februári bortúra választásom rájuk esett, így elutaztunk Kéthelyre, ami a Balaton déli partjához közeli kis település. A birtok a falu legvégén található, meglepően nagy, dizájn épülettel a szőlők között. A szép fekvésű falu és a birtok is dombok alján helyezkedik el, a dombtetőkről jól látszik a Balaton.

Kellemes fogadtatásban volt részünk, bár minden sokkal nagyobb és merészebb mint az képről látszott, kicsit meg is szeppentem, hol lesz itt a bensőségesség. Egy hétvége nem volt elég ennek megtalálására. No de lássuk az élményeket.

A recepciósról és minden személyzetről elmondható, hogy nagyon fiatalok, nagyon lelkesek, és nagyon kedvesek. Segítőkészek, barátságosak, ez eddig rendben.

Elfoglaltuk a szobánkat, ami nagyon tetszett, bár nem túl nagy, de nagyon kellemes. Az ágyak a legkényelmesebbek voltak, amiben eddig aludtam. A szoba dizájn lenyűgöző, egyszerű, a kivi zöld szín köszön vissza mindenütt.

A fürdőszoba remek, kényelmes, nagy tükrökkel, hatalmas pakolóhellyel. Minden automata, még a WC lehúzó is érintésre működik, ahogy a villanykapcsolók is mind. Kellemes olvasólámpák, fotel, bekészítve bor és ásványvíz, boros újságok. Szép tiszta, puha fehér törülközők, tökélestes tisztaság és mindenütt a Kristinus embléma.

Embléma. Ti tudtátok hogy az embléma a Balatont formázza, csak fejre állítva? Így hosszában ismerős volt, de nekem nem esett le, amivel hirdetik magukat: kulcslyuk a Balatonra. Pedig igaz, és találó is.

A szép idő miatt azonnal elmentünk sétálni, kaptunk térképet, a birtok körül ugyanis egy kisebb (5 km) és egy nagyobb (10 km) túraútvonal van kialakítva, jó jelzéssel, a dombok szőlők présházak között. Remek volt, érdemes körbejárni, és még a neve is aranyos, Piripió és Parapli.

Az étterem gasztro műhelyként hirdeti magát, borvacsorát kaptunk, borsorral komponálva az ételeket. Kóstoltunk fehéreket, rosét és vöröset, de legjobban a szobába bekészített birtok vörös ízlett, mely csokoládés, konyakmeggyes ízre emlékeztetett.

Az ételek elkészítése egy-egy műalkotásként hatott a tányéron, bár én nagyon kedvelem a fine dining konyhát, egy kicsit túlspirázták szerintem. Túlgondolt, túl bonyolított ételeket kaptunk, nem nyerte el a tetszésemet.

A borok erősnek tűntek az én ízvilágomhoz, és ami a szomorú, tulajdonosnak, főborásznak nyoma sem volt. Körbe vezettek minket az épületben, a “pincelátogatás” itt a modern környezetben az emeleten volt, őrült nagyságok, hatalmas tartályok, és rengeteg befektetett pénzt láttunk, de nekem nem tetszett igazán. Semmi személyes, semmi bensőséges, és igenis hiányzik, hiányzott a borász személye. Az egész nagyon menő, nagyon dizájn-os, nagyon nagy, de köze sincs a kis családi borászatokhoz.

Ilyet is kellett látnunk, és előttünk volt még két nap, hogy felfedezzük a birtok erősségeit.

Másnap a reggelinél folytatódott a csalódás. Ennyire gyenge svédasztalos reggelit még egyszerű helyen sem ettünk. Meleg reggeli egyáltalán nem volt, és semmi helyi termék, semmi kézműves dolog, csak bolti sajtok és felvágottak, némi gyümölcs. Sajnáltam, nem ideillő és nem dobta fel a napunkat.

A napot a környék bejárásával töltöttük, egy régi Hunyadi kastély található szemben a majorban, sajnos nagyon romos állapotban, Marcali kis városa egy ugrásra, de mi a közeli Balaton partot választottuk. Egy séta a Szép kilátónál, egy finom kávéval, majd Gyenesdiáson a Móni süti cukrászda meglátogatása. Az ország tíz legjobb cukrászdájaként tartják számon, fantasztikusan finomak a sütemények, mindenkinek ajánlom! (Gyenesdiás, Madách u. 46.) @Mónisüti

A vacsora ismét ételkölteményként érkezett, de az előző napi véleményem nem változott. Túlgondolt, túlbonyolított ételeket kaptunk, szerintem a kevesebb-több elvét kellene inkább követni. Nem igazán ízlett az étel, a leves átlagos volt, a kacsa nekem túl rosé, a szószok, zöldségek pedig túl színesek, túl túlok voltak.

A desszertnél is csalódtam, madártejként preferálták, de a madártejízt sehol nem találtam elnyomta a fahéjas meggy sorbet.

Ami viszont tetszett, az a bormozi, ahol kényelmes székeken, kellemes vetítővásznon, egészséges csipszek és 2 dl bor mellett mozizhatunk. Ez egy nagyon remek szórakozás, puha plédekkel be is takarózhatunk.

A kóstolt borok között volt sauvignon blanc selection 17, pinot noir 15, és birtok vörös 16. Nem mondhatom hogy kiemelkedőek, szerintem átlagos, de árban szimpatikus borokat kóstoltunk. A Kristinus nem lesz a szívem csücske, bár vannak pozitív élmények, nem találtam meg amit kerestem. A borász személyességét, aki átadja a bor lelkét. A tulajdonos külföldi nagy befektető, Kristinus Úr, a honlapon szereplő főborász vagyis birtokigazgató Florian Zaruba sem volt jelen egyik nap sem. Bár az alkalmazottak lelkesek voltak, még sem éreztem azt, hogy ide vissza kell jönnöm. 

 

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony