Márciusban sem maradt ki a bortúra, ezúttal Etyeket választottam úti célként, az Etyek-Budai borvidék boraival, és e fejlődő falu látnivalóival. Sajnos fotókkal most nem tudok szolgálni, mafla voltam és véletlenül kitöröltem a fotókat, de majd igyekszem pontos leírást adni, hogy el tudjatok mindent képzelni.
Szóval Etyek. Az utóbbi időben a volt tévés Rókusfalvy Palinak köszönhetően szinte gasztro-kulturális forradalom zajlott Etyeken. Jobbnál jobb borászatok, jöttek ki a jobbnál jobb boraikkal, majd a borászok főzni is elkezdtek, (Pl. Hernyák Tomi) aztán lett sonkamester a közelben, majd sajtász, aztán kézműves sörfőzde és még sok minden más. Először volt kezes-lábas fesztivál, majd jöttek az évszaknak megfelelő piknikek, és már mozdulni sem lehetett Etyeken.
Én szeretem a nyugalmat, csendet, nem vagyok híve a zajos fesztiváloknak, és mivel közel van, apránként fedezem, fedeztem fel a látnivalókat, a finomságokat. Jártam már a Korda filmstúdióban nem egyszer, láttam a kissé elhanyagolt Kálváriát, felmentem a falu végi dombon lévő Kápolnához, kóstoltam borokat több pincében, ettem a sonkamester veszettül finom sonkáiból, részt vettem futóversenyen, ahol szőlők között zajlik az élet, szeretem a Körpincét, ami egyedi és látványos.
Most valami mást gondoltam ki, lefoglaltam egy romantikus csomagot a Rókusfalvy fogadóban. A tartalma pont kedvemre való volt, háromfogásos vacsora, a ház boraival kísérve, egy éjszaka szállás, reggelivel. Pont elég, pont megfizethető, és mindent egyben kipróbálhatok. Evés, ivás, alvás.
Nos, a romantikus est azért nem egészen úgy sikerült, ahogy vártam. Rókusfalvy Úr jelenléte nagyon hiányzott, a személyzet ugyanis egykedvűen, vagy inkább unottan fogadott, semmi barátságosság, meghittségről már nem is beszélve. Megkaptuk a szoba kulcsot, s bár tiszta, kellemes, igényes szobánk volt, mégis hiányzott valami.
A vacsora finom volt, hibátlan, bármelyik három tételt választhattuk az étlapról, és nem is csalódtunk egyik fogásban sem, tehát a szakács kiválóan dolgozott. A borok már nem annyira ízlettek, kemény markáns vonalat képviselnek a Rókusfalvy borok, bár biztosan finomak és értékesek, nem az én ízlésem szerinti a savasságuk, ízük, illatuk. A fresküvé ízlett, de a leggyengédebb boruk, a rosé erős, én frissen kedvelem, a pinot noir pedig nem ízlett igazán, talán egy más évjárattal jobban jártunk volna. Valahogy nem is passzoltak az ételekhez, és a személyzet nem sokat segített ezen, kb. annyit értettek a borhoz mint én. Ezt úgy értem, hogy az ő boraikat nem ismertem, de nem is sokat segítetek a megismerésben.
Szóval mint borvacsora csapnivaló volt az egész, annak ellenére hogy – hangsúlyozom – az ételek nagyon finomak voltak. A tálalás, kiszolgálás szép, ámde barátságtalan, a pincérek mogorvák, az étteremben pedig rettentően hideg volt.
Kicsit úgy éreztem, hogy nem kívánatos vendég vagyok. Mondjuk rajtunk kívül nem is volt más vendég. A reggeli hibátlan volt, és végre kaptunk mosolyt is a reggeliztető hölgytől. Ennek ellenére nem volt maradandó élmény.
Viszont bátran ajánlom a kirándulni vágyóknak, mert találnak finom bort több helyen, elvitathatatlan a gasztronómiai élmény, és van bőven látnivaló a környéken.
Fotókat itt találhattok más információkkal együtt: https://rokusfalvyfogado.hu/
Előző élményeim a filmstúdióban itt olvashatóak: https://bakancsesfakanal.cafeblog.hu/2012/02/14/latogatas-a-korda-filmstudioban-etyeken/
A sonkamesternél töltött időről pedig itt: https://bakancsesfakanal.cafeblog.hu/2016/08/23/latogatas-az-etyeki-sonkamesternel/
Előzőleg már jártam az étteremben, élményeim itt: https://bakancsesfakanal.cafeblog.hu/2011/06/24/rokusfalvy-fogado-etyek-2/
