Anyukám nagyon régóta minden karácsony körül süt nekem (és a másik gyermekének) mézes puszit. Olyan igazi mamás puszedlit, ami azért a kedvencem, mert nem szeretem a fahéjat, és minden boltiban, cukrászdaiban fahéjat érzek. Szóval ez egy házi anyukás mézes puszedli, jó kis alapanyagokból, és fehér mázzal, kávé mellé, kávé előtt, meg mindig, mikor az asztal felé járunk.
Azt hiszem az új honlapom első cikke megérdemli az anyukámat, és anyukám is megérdemli, hogy éppenséggel a honlapon szerepeljen. Ő nem fészbukozik, nagyon rosszul lát, így nem is fogja látni a bejegyzést, de aki látja, és ismeri őt, bizonyára egyetért ezzel. 🙂
Régen, még tök egyformák voltak a puszedlik, aztán ahogy korosodott, voltak kisebbek, nagyobbak, pici eltérésekkel, és ahogy jobban korosodik, már egyáltalán nem egyformák.
Nekem most tetszik legjobban, igazán rusztikus, kisebbek, nagyobbak, laposabbak, kerekebbek, igazán házias, és igazán finom. Anyukám már 82 éves, át kell vennem a receptet, de elkészíteni még remélem sokáig nem fogom, amíg az anyu meg tudja csinálni. A rossz szemével már alig látja, de ügyes kezeivel formázza a puszikat, rutinból, és szeretetből.
Anyukám olyan finoman csomagolja a dobozban, alulra szalvétát tesz, felülre is, hogy ne sérüljenek a sütik, puha meleg helyen legyenek. Olyan figyelmes, és nem baj, ha ez nem divatos, dizájnos, mert ebben igazán benne van a szíve is.
Én is így szeretném egyszer megtanulni, és aztán később még nagyon sokára, átadni a tudást a kislányomnak. Így vihetők át a szokások, a hangulatok, az ünnep öröme, egyik generációról a másikra. És igen, ahányszor befalok egyet, mindig az anyukámra gondolok. 🙂 Hát mi ez, ha nem az édes karácsony érzése.
Az anyukám mézes puszedlija sokáig eláll, finom puha marad, egy régi, nagy karácsonyi dobozba tárolom, és mindig csak kis adagot teszek ki az asztalra, hogy ne száradjon meg. Az illata is isteni, a méz meleg illata jön át, és olyan karácsonyi illatok vannak benne, pedig semmi fűszert nem tesz bele.
Nekem ez a legtökéletesebb mézes puszi. Íme a recept:
Hozzávalók:
1 púpozott kávéskanál szódabikarbóna, 60 dkg liszt, 25+24=49 dkg porcukor, 30 dkg méz, 10 dkg vaj vagy margarin, 5 tojás, csipetnyi só, 1 citrom leve.
- Összegyúrjuk a tésztát, melyhez a lisztet, a vajat, mézet, szódabikarbónát, és 25 dkg porcukrot, valamint 2 egész tojást, és 3 tojás sárgáját, és egy csipet sót használunk fel.
- Fél órát állni hagyjuk.
- Nudlikat sodrunk kisebb darabokból, aztán a nudlikat kicsikre vágjuk, és ezeket gömbölyítjük meg.
- 180 fokra előmelegített sütőbe, vagy kicsit kizsírozott tepsibe, vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Na most itt jön egy kis probléma, mert anyukám a sparhelt sütőjében süti, tehát ki kell sakkoznunk, hogy mennyi ideig milyen hőfokon süssük a puszit. Tippem: 180 fokon, 12-15 percig minimum, viszont ki lehet nyitni a sütőt, és nézegetni, mikor jó. A mézes tészta hamar megég, így óvatosak legyünk.
- Elkészítjük a mázat, melyhez a 3 tojás megmaradt fehérjét (felhasználásig tartsuk hidegen) felverjük kemény habbá, akkor belekeverjük a 24 dkg porcukrot, kisebb adagokban, és egy citrom levét. Ezután készítünk két edényt, egyikbe vizet forralunk, a másik kisebb edényt vagy tálat ráillesszük, és gőz fölött verjük tovább a habot, hogy megfőjön.
- Kiszedjük a sütőből a puszikat, ahogy anyu, egy vájlingba szedjük őket.
- Ráöntjük az elkészült fehér mázat, és kézzel alaposan átkeverjük, majd gyúródeszkára tesszük őket száradni.
És íme, az én anyukám:
