Van az úgy, hogy az embernek nincs kedve a blogjába írni. Sehova sincs, se írni sincs, se kedve. De egyszer csak eljön az idő, mikor megjön az ihlet, és papírra, jobban mondva számítógépre kell vetni az élményeket. Ilyen volt a májusi születésnapom is, amit Egerben ünnepeltem, nevezetesen az ” Ördöngős” közelében, a Bolyki pincészetnél. Hát, remek volt, remek volt, remek volt, ja igen már mondtam, remek volt. s naná hogy fotózkodtam Bolyki Janival. 🙂
Előzetesen levélben jeleztem a borkóstolási szándékot, előzetesen visszaigazolták, hogy várnak minket. Azt is jeleztem hogy Bolyki Jani társaságát kívánom, a boraival együtt. És meg is kaptam, mert az természetes, hogy ha kóstolni kíván az ember, a borász mesél a borairól, akkor is, ha csak ketten mész.
Szálláshelyünkről gyalogosan indultunk el az Eger határában lévő hegyre, ahol csodálatos környezetben van a pincészet. Nem is tudom van -e ennél fantasztikusabb környezetű pince az országban, szerintem nincs. Lenyűgöző.
Hatalmas sziklatömbök között található a bejárat, egy régi felhagyott bánya helyén alakították ki a pincészetet. Van “földszint” ahol a pince és kóstoló helyiség található, van “emelet” ahol a rendezvényeket tartják, szép ápolt környezetben, épp esküvői fotózás folyt. Aztán van a “második emelet” ahol pedig az Eger-fest rendezvényének adnak helyet, koncerteknek való csodás környezet. És az “emeletek” között kis alagutakon jársz kelsz, csak kapkodtam a fejem, annyira izgalmas volt az egész. És még a pincebejárás során nem is ittunk semmit.
Jani személye magával sodró, olyan szeretettel és lelkesedéssel beszél a borairól és pincéjéről, hogy az is megkedveli aki sosem ivott bort. Különleges, vagy inkább különös borcímkéit Ipacs Géza grafikus készíti, sok sok állatmotívummal, furcsa ábrákkal, néha érthetetlen szöveggel, de nekem különösen tetszik. Kicsit bolondos, kicsit más, kicsit Bolykis.
A borok is kicsit bolondosak, kicsit mások, nagyon szerethetőek, nagyon gazdag ízvilágúak. A pincebejárás után fehér borokkal kezdtük, aztán jött a rosé, majd a gazdag vörösek, egytől-egyig kiváló minőségben. A híres Egri Csillag finom friss különleges, összehasonlítva más Egri borászok csillagával, nekem az első helyen áll. De ízlett a királyleányka, a savignon blanc, ahogy a bikavér és pinot noir is és még jobban ízlett a cabernet franc. 
A borok mellé finom hideg tálat is rendeltünk, kolbászok, szalonnák, termelői sajtok gusztusos elrendezésben, passzolva a borok mellé. Jani pedig Jani, és nem János, olyan friss és fiatalos mint a borai. Bár négy gyermekes apuka, kiváló borász, és nagyon szerény. Nevéhez különböző jótékonysági akciók fűződnek, melyekről nem beszél. Azt, hogy évek óta támogatja a Dévai gyerekotthon kis lakóit, csak a net híreiből tudom meg, ő maga szerényen hallgat ezekről. És már ettől is kiváló ember, vidám, kedves, magával ragadó személyiség. Épp oly természetességgel mesél a családjáról, mint a borairól, közvetlen, és barátságos. Míg életéről, első szőlőjéről, küzdelmeiről és eredményeiről beszél, szívét teszi elénk, és látszik, hogy büszke a boraira. Büszke a családjára, fontos neki kritikus édesapja minden szava, nem véletlen, hogy egyik bora címkéjére is felkerült. Amolyan westernes stílusban készült fekete-fehér fotón a két Bolyki.
Az idő hamar elrepült, a borok fogytak, a hangulat emelkedett, és hálás szívvel, sok élménnyel gazdagodva indultunk haza. Köszönjük Janinak és kollégáinak a szívélyes fogadtatást, köszönjük az élményt, és igen, itt és most közreadjuk a hírt, hogy a Bolyki pincébe nagyon jó ellátogatni. Menjetek, igyatok, szórakozzatok, nézzétek meg ezt a különlegesen szép pincészetet, és hallgassátok Bolyki Jani meséjét. A mesét, mely az életről szól, és minden szava igaz.
A pincészet honlapja itt: http://www.bolykipinceszet.hu/
